A soproni Giant Horizon 2009-óta tolja négyhengeres csürhe
stoner metálját. Igaz legutóbbi 2011-es Astronaut albumok megjelenése után a
fiúk egy kis lazsálással töltötték az idejűket. Ám 2013 kora tavaszán
felcuccoltak Hoffer Peti stúdiójába, ahol elmondásuk szerint az őrület határán
rögzítetté második anyagukat. Aminek most lendületesen füstölik orrunk alá Natural
Born Greed című új 4 számos kislemezük dalait.
Az akusztikusan induló Gimme Back My Weed
a lábdobtól berúgva kapatosan beröffenő gitár/motor széles erőjével húzza a
sivatagi riffeket. A dalban rendesen húz a benzin füstös négy ütem, az erősen
dob centrikus témák pedig rendesen meg vannak bikázva és az ének is meg van a maga húzása. A dal középrészen kapunk egy elszállós akusztikus balkanyart, amiből kijövünk
egy vonatós gitárszólóval és megy is tovább a zakatolás egészen a befejező
döngölő motor bőgető bikázásig. Egy elszállós space rock-os kezdés után lassú
doom/stonerben folytatja a sort a maga kis amcsi slágeres refrénjével a Leave
Me Alone. Bár a refrénben engem kicsit orron ütött a nyúw metálos
dallamok, ennek ellenére jól füstöltetik ezt a sivatagos/space-s cuccost,
ami a hosszabb szólós résznél jön át igazán. Lassú, kapatos tempók hozzák
a kígyóként vonagló Natural Born Greed-t, ami már ismerős lehet a
Hands Of Doom válogatásról. Ólomsúlyú üzemanyagtól dörögnek a gitárok miközben
a dob veszetten tapossa a fenéklemezt és az ének több tonnás vontatott feszültsége
mellé párosodik a csürhe-vokál üvöltésével és kiabálásával, valamint a felgyorsuló
tempó alatti szövegmormolással amiket kéziféket behúzva lassít a sulykoló
riffelésű végzet, hogy aztán kiengedve a gőzt újra rombolhasson lefelé a lejtőn.
Egy pihentető reneszánsz pengetésbe robbant bele a Showe Me the Path
zaklatott, szenvedős ének dallama a refrént nyomatékosítva egy-két erősebben
ének préseléssel és elszállós gitárral. Ropogtató, harapós ütemek és vissza fogott
súlyok követik egymást szólózva, ami egy pszichedelikus/sivatagos
basszusfutammal társul majd a lecsendesedett akusztikus szendergés után
befejezésként újabb löketet adva a motornak, s visszahozza a tökös stoner-gép zakatolását.
Van erő a Giant
Horizon motorjában! A kapatos vontató erejével meggyúrt riffeket jól kiegészíti
a fiatalos csürhe lendülete, és a sokrétegű stílus elem beépítése. Mindenkinek ajánlom, aki egy jól
bejáratott, füstös négyüteművel akarja magát rázatni. Ne haboz haver... gyújtás!
Tagok: Pócza András - ének, gitár, Lakatos Dávid - gitár,
vokál, Kobzák Gábor – basszusgitár, Visy Márton - dob
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése