2016. március 29., kedd

"333-an az első magyar nyelvű Pantera-könyvért!" Beszélgetés a készülő könyvről Dudich Ákossal, és Horváth István ˝Pityesszel˝.

Bevallom, sosem voltam nagyon rajongója a zenei témájú könyveknek. Mint, ahogy sosem érdekeltek rock sztárok, celebek botrányai, vagy egyéb piti baromságai. Fapados módon nekem egy zenekarról mindig is elég volt a biográfia és némi adalék infó. Azonban a kíváncsiságomat mégis felkeltette egy a hétköznapjainkat összekovácsoló internetes közösségi oldalon található "333-an az első magyar Pantera-könyvért!" nevű csoport felhívása. Aminek a lényege, hogy két fanatikus Pantera-rajongó, Dudich Ákos zenei újságíró és szakfordító, valamint Horváth István "Pityesz" énekes, amolyan csináld magad kiadásban megjelentetné Rex Brown, a Pantera basszusgitárosának 2013-ban kiadott Official Truth - The Inside Story of Pantera, 101 Proof című könyvének fordítását. Hogy honnan jött az ötlet Rex könyvének magyar nyelven történő kiadásához, arról beszélgetek most a két ötletgazdával.

Sziasztok! Akkor kezdjük is az elején. Hogyan jött az ötlet, vagy kinek is az ötlete volt, hogy ez a könyv magyar nyelven megjelenjen?

Dudich Ákos: 2014-ben, amikor a könyv még egészen friss volt, a Silenos kiadó bekért a könyvből egy példányt Rex Brown európai ügynökségétől és mivel jó viszonyt ápolunk (több könyvet is fordítottam nekik, például a Queens of the Stone Age és a Rage Against The Machine zenekarokról szóló műveket, de a VHK-könyvem is náluk jött ki), odaadták, hogy mondjak róla ítéletet. Elolvastam és nekem rohadtul tetszett, de végül a fiókban került, mert voltak aktuálisabb kötetek.

Horváth István "Pityesz": Ákossal évek óta ismerjük egymást és kettőnk kapcsolata egy ideig csak abban merült ki, hogy az adott formációim megjelenéseinek, koncertjeinek Ő volt az első számú „tollnoka” azaz mindig Őt kerestem meg az interjúkkal kapcsolatosan. Szőrén-szálán már voltak ötletek, próbálkozások a közös munkára (pl. az Underworld pub 10 éves történetének megírása), de elsodort bennünket az élet. Tavaly aztán megevett minket az élet, több szempontból is és egy hosszas lelki „gyömösz” után összegezve jöttünk rá, hogy sokszor rossz embereket és feladatokat választottunk magunknak az életünkben. Így merült fel, hogy mi ketten miért is nem csináltunk már valamit együtt, ha ennyire egy húron pendülünk habitusilag és lelkileg? Na, ennek jött el az ideje!  

 
Gondolom, mint minden kezdetnél, itt is akadtak a nehézségek?

: Az eltelt két évben folyton ott motoszkált a fejemben, hogy csak kezdeni kéne valamit a Pantera-sztorival. Amikor befejeztem a Prieger-könyvet (Szabálytalan beszélgetések Prieger Zsolttal), felüdülésképpen újra elővettem Rex írását és úgy döntöttem, hogy most vagy soha. Ezúttal én kerestem meg a Silenost, de valahogy nem ragadta őket magával az ötlet. A kiadók alapvető hozzáállása, hogy ez egy rétegzene és nem térülne meg a könyv kiadása. Ekkor gondoltam arra, hogy az egész ügymenetet meg kellene fordítani, tehát nem először kiadni és utána megpróbálni értékesíteni, hanem először eladni és utána lefordítani. Egyfajta alulról építkező, közösségi finanszírozású üzletmodellként, amire könyvkiadás terén tudtommal még nem volt példa. Először tehát meg kellett szólítanom valahogy a célközönséget, vagyis a Pantera-rajongókat. Itt jött képbe régi barátom, Pityesz. Leültünk meginni pár jó cseh sört, elmondtam neki a tervet és megkértem, hogy segítsen. Ez olyan volt, mintha egy pornófüggőt vittem volna sztriptízbárba. Csak épp a szája nem habzott Pityesznek… Szóval abszolút benne volt és akkor együtt kitaláltuk a menetét a dolognak. Két facebook-csoport, egy nyitott és egy zárt, stb. Gyorsan le is csaptam a jogokra, még mielőtt nagyon híre ment volna a dolognak.

HI: Ez egy elég gyors lefolyású dolog volt, hiszen az első söröcskénél még csak ízlelgettük a lehetőségeket, majd egyre jobban belendültünk, amelynek a vége az a hatalmas lelkesedés lett, ami most is jellemez minket, és amit a legvégsőkig képviselni fogunk. Tény és való, hogy „őrjöngés” lett belőle, mert jöttek-jöttek az ötletek egymás után. Felépítettük pár sör alatt tulajdonképpen az egész tervet a starttól a finisig. Ahogy Ákos fordítja a részeket, én egyből olvasom is őket. Nagyjából olyan, mintha egy The Walking Dead évadot néznék, egy rész után alig várom, hogy jöjjön a következő. Ákos nagyszerűen fordítja a könyvet, nem tér el az adott fejezet hangulatától, nincsenek benne túlzások illetve kínosan ügyelünk arra, hogy még véletlenül se kerüljön olyan magyar kifejezés bele a könyvbe, amit Rex sohasem ejtene ki a száján. OFFICAL TRUTH ugyebár a könyv eredeti címe. Ehhez maximálisan ragaszkodunk!

Rex könyve mennyire tárgyilagos? Hisz a Panteráról tudjuk, hogy bár sikeres csapat volt, a háttérben azért komoly belső ellentétek voltak. Ezekre mennyire tér ki, vagy mennyire beszél róluk őszintén?

DÁ: Semennyire sem tárgyilagos, hiszen Rex szemszögét ismerhetjük meg, nem egy objektív ügyvédét… Cserébe viszont maximálisan őszinte és nem söpör a szőnyeg alá egy témát sem. Ez a fajta egyenes, gerinces, szókimondó stílus volt az, ami elsőre megragadott. A könyvben olvashatunk Rex hátteréről, gyerekkoráról, családjáról, a zenekar születéséről, Phil beilleszkedéséről, a sikereikről, a csajokról, az alkoholról, a drogokról és még sorolhatnám a végtelenségig. És természetesen a zenészek is élvezkedhetnek, mert a számok születéséről is sokat mesél. Végül, de nem utolsósorban pedig ott van Dime halála, amelyről érezhetően nehezen beszél, mégis részletesen leírja, hogyan élte meg. Hátborzongató.

HI. A könyv hihetetlenül olvasmányos, nincsenek benne Stephen King féle hosszas, száraz, „tájleírások”, nincsen benne egy felesleges információ sem. Rex szemszögéből folynak a történések és sokszor az jár a fejemben, hogy szívesen leülnék dumálni az öreggel, miközben lealjasodva beiszunk. Teljesen mindegy, hogy gyermekkori zeneélményekről mesél, a legmocskosabb after-partykról vagy épp Dime temetéséről. Döbbenetesen jó „mesélő” Rex és néha tényleg olyan mintha hallani vélnéd a hangját, ahogy mesél.

Akkor izgalmas olvasni való lesz. Hol tartanak most a könyv fordításának munkálatai?

: Jelenleg a könyv 2/3-a áll készen, azaz minden a tervek szerint halad. A zenei szakszavak mellett Rex sajátos humorának a visszaadása magyar nyelven az, ami egy kicsit belassít, de ettől függetlenül, kifejezetten élvezem a munkát. Amint a végére érek egy fejezetnek, már küldöm is Pityesznek, mert kíváncsi vagyok a véleményére.

HI: Hogy mennyire a szívügyünk a könyv azt a legjobban mutatja, hogy a felállított tervnek része, hogy amint Ákos befejezi a fordítást, letiltottam mindenfajta újraolvasásról legalább egy hétig. Utána viszont, bezárkózunk egy-két napra és fejezetenként felolvassuk egymásnak az egészet, hogy halljuk, hogyan is hangzik „kívülről”. Ugye, amikor olvas az ember, akkor egy hang mindig kíséri fejben, amit olvas. Ez már a könyv végső csiszolásának a része. 


A könyv terjesztésével egy meglehetősen merész ötlettel álltatok elő. mesélnétek erről részletesebben?

: Ez az ötlet Pityesz barátom roggyant agyából pattant elő, mondja el ő.

HI: Ez kérem szépen az „amikor meghallottam, azt hittem, szétrobban a szemgolyóm” terv! Ákos teljesen lepadlózott az ötlettől, amikor felhoztam neki. Ugyanis, arra gondoltam, hogy ha már ennek a könyvnek a megjelenése annak az összefogásnak az eredménye, amely jelenleg is zajlik, akkor ez úgy lenne igazán „true”, ha ugyanúgy a kezünkbe tartanánk a terjesztés részét is. Azaz, a könyvet mi visszük házhoz! Ezt persze 100%-osan lehetetlen teljesíteni, hiszen munka is, magánélet is van és a megmaradt idő egy ilyen szintű kivitelezésre elég kevés. Azonban a tervhez ragaszkodva, beülünk a kocsiba, betesszük a megfelelő mennyiségű könyveket és elindulunk egy előre megtervezett irányba. Természetesen annak van értelme, hogy nagyobb városokban egy adott helyre megérkezünk kora délután, ahol át lehet venni a könyveket azoknak, akik csatlakoztak a kezdeményezésünkhöz és támogatták ennek a könyvnek a megjelenését. Azonban vannak kisebb települések, ahová szeretnénk személyesen is begurulni, becsöngetni és „Szia! Ákos és Pityesz vagyunk! Elhoztuk Neked a könyvet!” módon átadni a könyvet. Terv szerint az egész könyvmegjelenésről készítünk egy „road-movie”-szerű dolgot, amelyben természetesen ezek a pillanatok is benne lesznek. Jó lenne esetleg úgy összeszervezni a dolgokat, hogy egy adott helyen mondjuk legyen is valami jó kis metálkoncert, mert az adná meg a sava-borsát a dolgoknak. Amúgy, amikor az Offroad által készített rádióinterjúban, lehullt a lepel erről a tervről, hatalmas hurrázás volt a reakció és sokan várnak minket kajával-piával, legfőképp piával, de nem ragadunk le iszogatni, mert akkor karácsonyra sem végzünk! Halkan jegyezném meg, hogy nekem még az Angliában élő ismerősök meglátogatása is a fejemben van.

: …

A terjesztés milyen ütemben fog történni?

: 333 km/h.

HI: No comment.

Pista, te vagy úgy mond a könyv kommunikációs arca. Hogy áll most ez a 333, és mikorra várható a végleges megjelenés?

HI: Az egyetlen kisebb szomorúságunk az, hogy a zárt csoportban, amelyben jelenleg 530-an vannak, eddig csak 230 embernyi utalás érkezett, tehát még szükségünk van támogatókra és nem igazán értjük, mi tartja vissza a többieket? Mit csinálunk rosszul? Még mindig nem bíznak bennünk? Nem hisznek benne, hogy sikerülni fog? Vagy nem érthető, hogy hogyan is működik ez? Vagy majd ha megjelenik, akkor tuti minden és akkor rendelnek? Ezen rágjuk magunkat egy hónapja, de én továbbra is hiszek. Véghezvisszük, amit elterveztünk, mert úgy érezzük, egy fantasztikus dolgot teremtettünk meg, amelyet még magasabbra emeltek azok akik eddig csatlakoztak! Ezúton is köszönjük Mindenkinek! Vagy, ahogy mi mondjuk: RE-SPECT!
A könyv megjelenésének kitűzött időpontja: június 15-e! És az elmúlt hetekben annyival exkluzívabb lett a történet, hogy bekerülnek olyan fotók is a könyvbe, amelyet még anno készítettek magyar fotósok a Panteráról illetve a tagokról.

Akkor érdeklődve várjuk a végkifejletet. Nektek pedig köszönöm szépen a beszélgetést.

: Fuckin’ A!

HI: Köszönjük a lehetőséget, hogy elmesélhettük itt Nálad mindezt! Minden információ megtalálható a Facebookon a "333-an az első magyar Pantera-könyvért!" csoportban! Találkozunk!


RE-SPECT! 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése