Bevallom, sosem voltam nagyon rajongója a zenei témájú könyveknek.
Mint, ahogy sosem érdekeltek rock sztárok, celebek botrányai, vagy egyéb piti baromságai. Fapados módon nekem egy zenekarról mindig is elég volt a biográfia és némi adalék infó. Azonban a kíváncsiságomat mégis felkeltette
egy a hétköznapjainkat összekovácsoló internetes közösségi oldalon található "333-an
az első magyar Pantera-könyvért!" nevű csoport felhívása. Aminek a lényege, hogy
két fanatikus Pantera-rajongó, Dudich Ákos zenei újságíró és szakfordító, valamint
Horváth István "Pityesz" énekes, amolyan csináld magad kiadásban megjelentetné
Rex Brown, a Pantera basszusgitárosának 2013-ban kiadott Official Truth - The
Inside Story of Pantera, 101 Proof című könyvének fordítását. Hogy honnan jött az
ötlet Rex könyvének magyar nyelven történő kiadásához, arról beszélgetek most a
két ötletgazdával.
Sziasztok! Akkor kezdjük
is az elején. Hogyan jött az ötlet, vagy kinek is az ötlete volt, hogy ez a
könyv magyar nyelven megjelenjen?
Dudich Ákos:
2014-ben, amikor a könyv még egészen friss volt, a Silenos kiadó bekért a
könyvből egy példányt Rex Brown európai ügynökségétől és mivel jó viszonyt ápolunk
(több könyvet is fordítottam nekik, például a Queens of the Stone Age és a Rage
Against The Machine zenekarokról szóló műveket, de a VHK-könyvem is náluk jött
ki), odaadták, hogy mondjak róla ítéletet. Elolvastam és nekem rohadtul
tetszett, de végül a fiókban került, mert voltak aktuálisabb kötetek.
Horváth István
"Pityesz": Ákossal évek óta ismerjük egymást és kettőnk
kapcsolata egy ideig csak abban merült ki, hogy az adott formációim
megjelenéseinek, koncertjeinek Ő volt az első számú „tollnoka” azaz mindig Őt
kerestem meg az interjúkkal kapcsolatosan. Szőrén-szálán már voltak ötletek, próbálkozások
a közös munkára (pl. az Underworld pub 10 éves történetének megírása), de elsodort
bennünket az élet. Tavaly aztán megevett minket az élet, több szempontból is és
egy hosszas lelki „gyömösz” után összegezve jöttünk rá, hogy sokszor rossz
embereket és feladatokat választottunk magunknak az életünkben. Így merült fel,
hogy mi ketten miért is nem csináltunk már valamit együtt, ha ennyire egy húron
pendülünk habitusilag és lelkileg? Na, ennek jött el az ideje!
Gondolom, mint minden
kezdetnél, itt is akadtak a nehézségek?
DÁ: Az eltelt két
évben folyton ott motoszkált a fejemben, hogy csak kezdeni kéne valamit a
Pantera-sztorival. Amikor befejeztem a Prieger-könyvet (Szabálytalan
beszélgetések Prieger Zsolttal), felüdülésképpen újra elővettem Rex írását és úgy
döntöttem, hogy most vagy soha. Ezúttal én kerestem meg a Silenost, de valahogy
nem ragadta őket magával az ötlet. A kiadók alapvető hozzáállása, hogy ez egy
rétegzene és nem térülne meg a könyv kiadása. Ekkor gondoltam arra, hogy az
egész ügymenetet meg kellene fordítani, tehát nem először kiadni és utána
megpróbálni értékesíteni, hanem először eladni és utána lefordítani. Egyfajta alulról
építkező, közösségi finanszírozású üzletmodellként, amire könyvkiadás terén
tudtommal még nem volt példa. Először tehát meg kellett szólítanom valahogy a
célközönséget, vagyis a Pantera-rajongókat. Itt jött képbe régi barátom,
Pityesz. Leültünk meginni pár jó cseh sört, elmondtam neki a tervet és
megkértem, hogy segítsen. Ez olyan volt, mintha egy pornófüggőt vittem volna
sztriptízbárba. Csak épp a szája nem habzott Pityesznek… Szóval abszolút benne
volt és akkor együtt kitaláltuk a menetét a dolognak. Két facebook-csoport, egy
nyitott és egy zárt, stb. Gyorsan le is csaptam a jogokra, még mielőtt nagyon
híre ment volna a dolognak.
HI: Ez egy elég
gyors lefolyású dolog volt, hiszen az első söröcskénél még csak ízlelgettük a
lehetőségeket, majd egyre jobban belendültünk, amelynek a vége az a hatalmas
lelkesedés lett, ami most is jellemez minket, és amit a legvégsőkig képviselni
fogunk. Tény és való, hogy „őrjöngés” lett belőle, mert jöttek-jöttek az
ötletek egymás után. Felépítettük pár sör alatt tulajdonképpen az egész tervet
a starttól a finisig. Ahogy Ákos fordítja a részeket, én egyből olvasom is őket.
Nagyjából olyan, mintha egy The Walking Dead évadot néznék, egy rész után alig várom,
hogy jöjjön a következő. Ákos nagyszerűen fordítja a könyvet, nem tér el az
adott fejezet hangulatától, nincsenek benne túlzások illetve kínosan ügyelünk
arra, hogy még véletlenül se kerüljön olyan magyar kifejezés bele a könyvbe,
amit Rex sohasem ejtene ki a száján. OFFICAL TRUTH ugyebár a könyv eredeti
címe. Ehhez maximálisan ragaszkodunk!
Rex könyve mennyire
tárgyilagos? Hisz a Panteráról tudjuk, hogy bár sikeres csapat volt, a
háttérben azért komoly belső ellentétek voltak. Ezekre mennyire tér ki, vagy
mennyire beszél róluk őszintén?
DÁ: Semennyire sem
tárgyilagos, hiszen Rex szemszögét ismerhetjük meg, nem egy objektív ügyvédét…
Cserébe viszont maximálisan őszinte és nem söpör a szőnyeg alá egy témát sem.
Ez a fajta egyenes, gerinces, szókimondó stílus volt az, ami elsőre
megragadott. A könyvben olvashatunk Rex hátteréről, gyerekkoráról, családjáról,
a zenekar születéséről, Phil beilleszkedéséről, a sikereikről, a csajokról, az
alkoholról, a drogokról és még sorolhatnám a végtelenségig. És természetesen a
zenészek is élvezkedhetnek, mert a számok születéséről is sokat mesél. Végül,
de nem utolsósorban pedig ott van Dime halála, amelyről érezhetően nehezen
beszél, mégis részletesen leírja, hogyan élte meg. Hátborzongató.
HI. A könyv
hihetetlenül olvasmányos, nincsenek benne Stephen King féle hosszas, száraz,
„tájleírások”, nincsen benne egy felesleges információ sem. Rex szemszögéből
folynak a történések és sokszor az jár a fejemben, hogy szívesen leülnék
dumálni az öreggel, miközben lealjasodva beiszunk. Teljesen mindegy, hogy
gyermekkori zeneélményekről mesél, a legmocskosabb after-partykról vagy épp
Dime temetéséről. Döbbenetesen jó „mesélő” Rex és néha tényleg olyan mintha
hallani vélnéd a hangját, ahogy mesél.
Akkor izgalmas olvasni
való lesz. Hol tartanak most a könyv fordításának munkálatai?
DÁ: Jelenleg a
könyv 2/3-a áll készen, azaz minden a tervek szerint halad. A zenei szakszavak
mellett Rex sajátos humorának a visszaadása magyar nyelven az, ami egy kicsit
belassít, de ettől függetlenül, kifejezetten élvezem a munkát. Amint a végére
érek egy fejezetnek, már küldöm is Pityesznek, mert kíváncsi vagyok a
véleményére.
HI: Hogy mennyire
a szívügyünk a könyv azt a legjobban mutatja, hogy a felállított tervnek része,
hogy amint Ákos befejezi a fordítást, letiltottam mindenfajta újraolvasásról
legalább egy hétig. Utána viszont, bezárkózunk egy-két napra és fejezetenként felolvassuk
egymásnak az egészet, hogy halljuk, hogyan is hangzik „kívülről”. Ugye, amikor
olvas az ember, akkor egy hang mindig kíséri fejben, amit olvas. Ez már a könyv
végső csiszolásának a része.
A könyv terjesztésével
egy meglehetősen merész ötlettel álltatok elő. mesélnétek erről részletesebben?
DÁ: Ez az ötlet
Pityesz barátom roggyant agyából pattant elő, mondja el ő.
HI: Ez kérem
szépen az „amikor meghallottam, azt hittem, szétrobban a szemgolyóm” terv! Ákos
teljesen lepadlózott az ötlettől, amikor felhoztam neki. Ugyanis, arra
gondoltam, hogy ha már ennek a könyvnek a megjelenése annak az összefogásnak az
eredménye, amely jelenleg is zajlik, akkor ez úgy lenne igazán „true”, ha
ugyanúgy a kezünkbe tartanánk a terjesztés részét is. Azaz, a könyvet mi
visszük házhoz! Ezt persze 100%-osan lehetetlen teljesíteni, hiszen munka is,
magánélet is van és a megmaradt idő egy ilyen szintű kivitelezésre elég kevés.
Azonban a tervhez ragaszkodva, beülünk a kocsiba, betesszük a megfelelő
mennyiségű könyveket és elindulunk egy előre megtervezett irányba.
Természetesen annak van értelme, hogy nagyobb városokban egy adott helyre
megérkezünk kora délután, ahol át lehet venni a könyveket azoknak, akik
csatlakoztak a kezdeményezésünkhöz és támogatták ennek a könyvnek a
megjelenését. Azonban vannak kisebb települések, ahová szeretnénk személyesen
is begurulni, becsöngetni és „Szia! Ákos és Pityesz vagyunk! Elhoztuk Neked a
könyvet!” módon átadni a könyvet. Terv szerint az egész könyvmegjelenésről
készítünk egy „road-movie”-szerű dolgot, amelyben természetesen ezek a
pillanatok is benne lesznek. Jó lenne esetleg úgy összeszervezni a dolgokat,
hogy egy adott helyen mondjuk legyen is valami jó kis metálkoncert, mert az
adná meg a sava-borsát a dolgoknak. Amúgy, amikor az Offroad által készített
rádióinterjúban, lehullt a lepel erről a tervről, hatalmas hurrázás volt a
reakció és sokan várnak minket kajával-piával, legfőképp piával, de nem ragadunk
le iszogatni, mert akkor karácsonyra sem végzünk! Halkan jegyezném meg, hogy
nekem még az Angliában élő ismerősök meglátogatása is a fejemben van.
DÁ: …
A terjesztés milyen ütemben fog történni?
DÁ: 333 km/h.
HI: No comment.
Pista, te vagy úgy
mond a könyv kommunikációs arca. Hogy áll most ez a 333, és mikorra várható a végleges megjelenés?
HI: Az egyetlen
kisebb szomorúságunk az, hogy a zárt csoportban, amelyben jelenleg 530-an
vannak, eddig csak 230 embernyi utalás érkezett, tehát még szükségünk van támogatókra
és nem igazán értjük, mi tartja vissza a többieket? Mit csinálunk rosszul? Még
mindig nem bíznak bennünk? Nem hisznek benne, hogy sikerülni fog? Vagy nem
érthető, hogy hogyan is működik ez? Vagy majd ha megjelenik, akkor tuti minden
és akkor rendelnek? Ezen rágjuk magunkat egy hónapja, de én továbbra is hiszek.
Véghezvisszük, amit elterveztünk, mert úgy érezzük, egy fantasztikus dolgot
teremtettünk meg, amelyet még magasabbra emeltek azok akik eddig csatlakoztak!
Ezúton is köszönjük Mindenkinek! Vagy, ahogy mi mondjuk: RE-SPECT!
A könyv megjelenésének kitűzött időpontja: június 15-e! És
az elmúlt hetekben annyival exkluzívabb lett a történet, hogy bekerülnek olyan
fotók is a könyvbe, amelyet még anno készítettek magyar fotósok a Panteráról
illetve a tagokról.
Akkor érdeklődve
várjuk a végkifejletet. Nektek pedig köszönöm szépen a beszélgetést.
DÁ: Fuckin’ A!
HI: Köszönjük a
lehetőséget, hogy elmesélhettük itt Nálad mindezt! Minden információ
megtalálható a Facebookon a "333-an az első magyar Pantera-könyvért!" csoportban! Találkozunk!
RE-SPECT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése