Míg az utóbbi időkben egyes zenekarok hatalmas
búcsúkoncertekkel tarkított mennybemeneteleket tartanak, addig más zenekarok több
évnyi hallgatás után szinte a semmiből építenek újra mindent, és térnek vissza
a hazai rock-metal zenei élet véráramába. Így van ezzel a várpalotai Sunseth Sphere is, akik új lemezükkel
az őket körülvevő jó pár évnyi csend homályát törték meg. A kezdeti időkben még
ShockWave néven működő közel 20 éves múltra visszatekintő atmoszferikus dark-gothic
doom formációt még 1998-ban Márton Péter (Visioned Frailty) és Bánfalvi György alapította.
A későbbiekben hozzájuk csatlakozott Landy László dobos, és Kyrah, aki az
énekesi poszt mellet a billentyűs szerepét is ellátta. Első nagylemezük a Strom
Before Silence 2001-ben jelent meg a Hammerhearth Recods kiadásában. Ezután
folyamatos koncertezések, valamint billentyűs poszton történő változások jellemezték
a zenekar mostoha történetét egészen a 2003-augusztusáig (a Szigeten fesztiválon álltak utoljára színpadon) miután a zenekar
egy hosszabb pihenőre ment. A két alapító tag a következő évek során még többször
is megpróbált életet lehetni a zenekarba, de sajnos kevés sikerrel. 2010-ben
ugyan szerzői kiadásban megjelentették a Magic Journeys című második albumukat,
azonban pár hónap elteltével kénytelenek voltak újra szüneteltetni magukat. A
csapatban időközben egyedül maradt Márton Péter némi kitérőt tett az ambient
psy-death-black GuilTee soraiban, majd megalapította saját death/doom metal csapatát
a Visioned Frailty-t, s közben újra kezdte szervezni a Sunseth Spere sorait. Így
került a látótérbe Illésfalvi Iván (énekes-szövegíró) és Nagy-Miklós
Péter (szintetizátor), aminek eredményeként 2015 végére meg is született a
harmadik album, Born of The Waves címmel, melynek
hivatalos bemutatójára a napokban került sor.
Az album tíz dalát Márton Péter írta, a
borító pedig Tóbiás Zoltán munkája. A Born of The Waves-re semmiképp sem
mondható, hogy egyenes folytatása lenne bármely korábbi Sunseth Spere albumnak. Persze megvannak bennük a régről ismert nagy
ívű, monumentális dallam vonalak, de az eddigieknél még jobban beburkolja őket
egy olyan misztikus, könnyed szendergésű depresszió, mint ami a nyitányként
szolgáló Through The Water Glass finoman rezgő dallamaiból, és Iván
reszelő torokhangjából árad. A dallamok könnyű, szellős szerkezetűek és a már-már
klasszikus zenébe illő részeinek van egy sötét, bizarr, nyomasztóan szívszorító
gótikus, horrorisztikus hangulata, amitől még a hideg is kiver. Az ezt követő The
Source sejtelmes zongora futamai szintén hoznak egy adagnyi hideg
verítéken, amit magasztosan bekoronáznak Péter technikásan agyas, progresszív gitárszólói.
A vészjóslóbb doomos töltésű Mystic Transition sötét, feszesebb
tempója után, A Tune Sublime gótikus fohászai egy belsőséges harmóniával árasztják
el érzékeinket. Csak úgy, mint a könnyed progresszív kezdetű Beyond
The Threshold rituális, black metalos hörgésekkel átitatott nyugodt
avandt-garde szürrealizmusa, ami egyfajta sötét pátoszként, dark-goth imaként
teljesedik ki a The Nightingale szívet csordulásig töltő nagy ívű dallamaiban.
Hasonló dark-goth ˝rockopera˝ dallamokat penget a könyörgő Homebound Flight, és az ezt
követő Born Of The Waves klasszikusnak mondható elszállós (Opeth) prog-death
metalos vonalában, valamint a Cremator Of Worlds kissé psy/jazz progresszivitásába hajló nagyzenekaros opera metalja. A befejező Purest Breed ismételten a
nagyzenekaros finálé érzését hozza az ő légiesen lírai bájával, és az ármánykodóan
gonosz, de mégis varázslatos dallamoktól táplált gyönyörűséges sötétségével.
Ebben az eső áztatta depresszióba hajló mocsok időben újra
hallgatva (elvégre idestova 2 hónapja hallgathatom az album promóját) a Born of The Waves albumot ismételten csak
még jobban megerősödött bennem az az érzés, amit már az album hivatalos
megjelenésének napján is kijelenthetem: - A hazai atmoszferikus dark-gothic doom
színtér utóbbi 10 évében nem született ilyen dallamosan melankolikus, és
nyomasztó hangulatú sötét album. Ha egykoron szeretted a Tiamat ˝A Deeper Kind
of Slumber˝ albumának lüktető magányát, vagy a Savior Machine egekbe fohászkodó
darkos énektémáit, illetve a Sopor Aeternus gótikusan kasztrált öngyilkos
melankóliáját ezekre a dallamokra is garantáltan elő fogod venni a pengéket,
vagy épp egy üveg vörös bort némi hangulatos gyertyafény kíséretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése