Arkhē - Λ (2016)

Még a tavalyi év elején értesültem először arról, hogy a Sear Bliss főnöke, Nagy András egy új szólóprojektet indított Arkhē néven. Az év vége felé ismét jöttek a hírek, hogy elkezdődtek a projekt zenei felvételei és, hogy a szólóprojektnek induló Arkhē a felvételek közben egy teljes zenekarrá nőtte ki magát. András köré olyan zenésztársakat gyűltek, - mint például az ex-Sear Bliss dobos Ziskó Olivér, a szintén ex-Sear Bliss-es Scheer Viktor, aki egyben producere is ennek a produkciónak és testvére Scheer Milán, valamint Bruszel Balázs, Kovács Attila, és Korponya Zsófia - akik elsőre csak vendégként szerepeltek volna szólólemezén. Az Λ címmel – egy komoly és hosszú stúdiómunka után – a hazai Nail Records gondozásában digipack formátumban megjelenő albumra 8 saját dal és a Napalm Death legendás dalának, a ˝Scum˝ feldolgozása került fel. „Fontos megjegyezni, hogy mindegyik szám teljesen más zenei stílust képvisel. A lemezanyag megszületésének oka is az volt, hogy a Sear Bliss határain jócskán túllépve, különféle zenei stílusok felhasználásával készítsem el első saját lemezemet, az adott hangulathoz megfelelő zenei eszközök segítségével.” – mondja röviden az albumról András.

És, hogy mennyire helytállóak András szavai. Ahhoz elég csak meghallgatni az albumnyitó Rianás akusztikus prog-rockba hajló dallamosan szellős melódiáit, amikhez hasonlókat főként az Opeth és a Pain Of Salvation zeneiségében lehet ezidáig találkozni. Az ezt követő Meditaion In The Wood az Arkhē egy koszos, zajos ipari zenei oldalát mutatja meg, míg az első klipes Fergeteg hava egy könnyed hangulatú, de egyben sötétebb avant-garde metal oldalt villant meg jól dúdolható klasszikus hard rockos vokál témákkal. A Lélekölő ismételten csak az album elektronikus-ipari metal oldalra erősíti, csak úgy, mint a Space Derelict psy/jazz alapokon futó filmzenés dark elektro ambient (Ulver jellegű) szálai. A Napalm Death Scum örökzöldjének feldolgozása egy erőszakosabb, depressziós elektro industrial-core arculatot kapott egy enyhe liturgikus death/doomos befejezéssel. Az Eredet szinti-pop/EBM post gót rockjában van némi Type O Negative, Tiamat hatás és hörgősebb énekével épp oly szerves része az Arkhē változatos zeneiségének, mint az Álom Hava tiszta énekű, szomorkás hangulatú rideg, de egyben csodálatos zongoradallamokra épülő öngyilkos balladája, aminek akár egyenes folytatása is lehetne az albumzáró Esthajnal. A lágyan ringatózó ugyancsak balladás dal dallamaiban a Pink Floyd-os pszichedéliába bújtatott magyar népzenei elemek keverednek enyhe gótikus elektronikával.

Az az érzésem, hogy András direkte hagyta az album végére ezt a három dal-párból álló szomorkás ambient csokrot. Ezzel is megmutatva, hogy stílusilag mennyire szerteágazó az Arkhē. Minden dalán érezni, hogy jól átgondolt, ötletes, sok éve csiszolt és dédelgetett magas színvonalú alkotás.

Arkhē facebook