HANDS OF DOOM "stoner/sludge/doom/death music blog from Hungary": Angertea

Az idén húsz éves, töretlen fennállással működő Angertea egy új albummal lepte meg rajongóit. A szentesi-nagymágocsi trió új ötödik nagylemeze a finn Inverse Records gondozásában, Snakes In Blossom címmel jelent meg, s sok hazai zenei szaklap 2016 legvártabb albumának kiáltotta ki. Akik ismerik a zenekar korábbi anyagait, azok sejthették, hogy ezen az albumon sem fognak zsákbamacskát árulni. Zenéjük továbbra is az a kísérleti, sokrétűen összetett progresszív grunge metal, ami a Tool, az Alice In Chains, prog-jazz és némileg a Kyuss sivatagos, valamint a thrash metal szigorúbb világában mozog. Amivel hazai viszonylatban meglehetősen egyedi, vagy inkább egyéni stílust képviselnek. Az pedig, hogy vendégzenészek is szerepelnek az albumon, lassan már megszokottá válik tőlük. Hisz vendégeskedett már náluk Scott Reader ex-Kyuss tag, Bill Gould a Faith No More-ból, most pedig Sarusi-Kis Flóra énekel, Csontos Péter (The Void) csellózik az Aquarium-ban, Jaksa Róbert (Ektomorf) dobol,és Franz Stahl (Scream, ex- Foo Fighters) játszik egy szólót az Orange Machine dalukban, a The Moon Encounter-ben pedig Dióssy Ákos a Kispál és a Borz-ból billentyűzik egy sort.

A Snakes In Blossom album dalainak vázát továbbra is Peralta Miguel basszusgitáros és Bárkai László dobos szoros együttműködő ritmusszekciója adja. Ezekre ívelnek fel Mihály Gergő gitáros/énekes erőteljesen horzsolós, s egyben elszállós témái jellegzetes orgánumával, hisztérikusan üvöltő énekdallamaival. Ezen összetett, komplex dallamok áradnak a Snakes energikus ütős riffeléseiből, az azt követő Tool centrikus (akár a ˝Schism˝ folytatásának is lemenő) Sinking In Strainen, és a Seed Of Hell thrash/grunge groove-okkal nyújtott nyitó hármasából. Az almum lendületet kissé megtöri, leülteti az akusztikus gitárral és csellóval előadott Apocalyptica/Anathema érzelmű szépségesen lírai Aquarium, amivel semmi bajom, de talán nagyobb hatása lett volna egy album végi bónuszként, mint itt az elején. Az ezt követő Orange Machine feszes szigorának rituális nyersessége azonnal visszahozza az Aquarium pihijében elszenvedett hiányérzetemet. A lomhább vánszorgású psy-grunge dallamokon sikló St. Andrew’s Storm megint csak egy Tool-jól eltalált hangulatot áraszt, míg a kissé betegebb The Song For Vengeance agresszívebb dallamaiban egy erőteljes AIC hatás keveredik egy pattogósabb RATM tradícióval. Az Intsancy elszállós depresszióba facsart nehéz pillanataival talán kissé kilóg az eddigi dalok sorából, de egyébként meg van benne minden, ami jellegzetesen Angertea. A megint csak pihentető akusztikus, hard-rockos billentyűktől lebegős rövidke The Moon Encounter inkább csak érdekességnek tűnik, de nem add se többet, se kevesebbet az albumhoz. Viszont a záró Tisza már egy delejesen elnyújtott grunge énekdallamú mélységesen depressziós, majdhogynem doom metalban dagonyázik.

A Snakes In Blossom továbbra is hozza azokat a jellegzetes, belső lelki vibrálásokat kiváltó atmoszférákat, hangulati utazásokat, amiket az Angertea eddigi albumai jócskán kiváltottak hallgatásuk közben. A két gyengébb pontjának, dalának ellenére is kétségtelen, hogy egy újabb gyöngyszeme a zenekar munkásságának.