2016. március 2., szerda

Oaken – King Beast (2016)

A budapesti Oaken első nagylemezén egy olyan sötét rituálisnak is mondható atmoszferikus hangzással rukkolt elő, amelybe remekül megférnek egymás mellet a monumentális fullasztó sludge/doom, az erőtől duzzadó hardcore, és a kegyetlen sikálós death/thrash metal riffei. Mindezen koncepcióhoz még egy olyan a reménytelenségig dühösen ordító, hörgő vokál, illetve mantraszerű szövegmormolás és kiábrándult szövegvilág tartozik, amivel eddig a Neurosis, EYEHATEGOD, illetve hazai viszonylatban a Torn From Earth zenéjében találkozhattunk. A léc bizony magas. De a 2012 óta működő zenekar kísérleti, ahogy ők mondják experimental hardcore-ja remekül vette a bemutatkozó nagylemez akadályát. A Német Alerta Antifascista Records gondozásában napvilágot látott négy dalos, közel 40 perces King Beast című lemeze egy pillanatnyi csalódást sem okoz a kíváncsi, és az extrémebb melódiákat kedvelő füleknek.


A nyitó Monastery egy folyamatosan hömpölygő death/doom áradattal indít, majd középtájon átváltva egy fullasztóan ragacsos sludge zúzdába, majd a dal végére egy ambient posztapokaliptikus világvég soundtrack hangulati témában csendesedik el. Hasonló filmzenei érzés lengi körbe a Killing Fields kezdeti pillanatait. Az alájuk szinte szívverésként be kúszó dob, és a ráépülő gitár ritmusszekciójának disszonáns rezgései, a későbbiekben a kegyetlen death-metalcore, valamint az iszapos sludge fojtogató tempóit ötvözzék egybe. Az ezt követő The Hyena szintén egy sötét atmoszférát teremtő közel háromperces éteri introval indít. Csak ezután feszülnek neki a tragikus hangvételű depresszióba hajló riffelések, amik átbuknak egy keleties ihletésű pszichedelikus női énekbe, illetve egy öngyilkos lassúságú, vészkiállásokkal tarkított post/doom/death elmebeteg komplexitásba. Az album záró dalát, a Damnation Memoriae  egy olyan  bestiális death/doom szörnyhöz tudnám hasonlítani, aki acsarkodásai ellenére a szelídebb oldalát is megtudja mutatni. Remekül passzolnak a dalba az elején előkerülő egyházi énekek, valamint a végén felbukkanó tribal jellegű dobok sodró ritmusai. Az őket egyfajta keretbefogó súlyosan traumatikus post-ambient atmoszféráról meg nem is beszélve. 


Az Oaken ˝Állatok Királya˝ egy energikus 40 percen át változatos témákkal hömpölygő masszív dark experimental neurotic death/doom-core album. Ami vérmesen agresszív, de egyben figyelmesen szelíd is. Meg van benne az a folyamatos figyelmet fent tartó lendület, ami megakadályozza, (mint, ahogy az általában az ilyesmi töltetű hosszabb játékidővel rendelkező daloknál szokott lenni) hogy a dalok az unalom rovására menjenek. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése