Az Aebsence zenekar közel 20 éve zenei múltra tekint vissza.
1995-ben alakult Gödöllőn, Perneczky András (gitár) és Máté Attila (dob)
kezdeményezéséből. Még abban az évben csatlakozott hozzájuk Liwa László
(basszusgitár), akivel korábban már együtt játszottak egy helyi formációban. 1997-ben
Budai Péter énekessel lett teljes a zenekar felállása, aki előző csapatában
(Moonset) már kísérletezett hasonló ötletekkel. A tagok a grunge és rock/metal egy olyan progresszív megközelítését tűzték ki
célul, amelyben a magyar népzene használata a zenekar saját innovatív stílusát
erősíti. 1998-ban az Ugodon megrendezett XIII. Rock Tehetségkutató Fesztiválon
különdíjat nyertek.
1999-ben jelentkeztek első demó anyagukkal ˝Old˝ címen, mely
3 dalt tartalmas erős grunge hatású progresszív vonulatokkal, angol énekkel és
magyar nyelvű tradicionális népzenei, és ballada betétekkel. A demóra felkapta
a fejét a zenei sajtó és a közönség egyaránt! Eredeti, üde színvoltként jelentek
meg az akkori magyar zenei palettán. 2002-ben megjelent az első nagylemezük ˝Unusual˝
aminek szintén volt egy zaja, de áttörést nem jelentett a zenekar számára. Ezután
hosszú ideig földbe álltak, egyfajta tetszhalott állapotba kerültek. Voltak hírek
1-2 kósza koncertről, stb… Igaz, szűk rétegek még ma is egy fajta zenei Szent
Grálként emlegeti ezt az albumot a maga 11 tételes gyönyörűségével. Az
˝Unusual˝ dalai a TOOL zenei szellemiségében fogantak, magába gyúrva a grunge és
alternatív post-metal hatásait. Ezekhez a fémes ötvözetekhez jönnek a magyar
nyelvű népdalbetétek, folk elemek, amik kiválóan bele illenek a zenei összképbe
és ezáltal, az egész albumot átjárja valami keserűség, bánat, ami energiái
révén az Aebsence arcává válik.
Ilyen nagy keserű sláger az ˝Old Black Song˝
mely záró finom gitár témájából indul is az ˝Azure˝. Csak facsarják a szívet-lelket
ezek a dallamok. Ezt teszi a ˝Nothing Unusual To Note˝ rövidke intós nóta után ˝CountDown˝ velünk
is („Nem alszom el, ne jer álom, Mer a hajnalt csak azt várom. Gyere hajnal
vidd álmomat, Bús szívemtől bánatimat!”) recsegős, bánatos, ősapás énekhangon.
˝Domestic Orders Only˝ még egy lapáttal rátesz a lüktető riffekből, pláne a
˝Brainmash˝ gyorsabb tempójától még a kútba is beugorna az ember fia. Majd jön a
fájdalom ˝Deep˝ amiben késsel szúrnak szíven oly bánatos lassan keringetik a
hangokat. De ami megríkat, az a ˝Sick Days˝. A hegedűtől a végén a szíved
nyomban kiszakad a helyéről. Nem csoda,
hogy ezt az albumot még ma is sokan szeretik, és a keblükre ölelik. De ezek
után az Aebsence halott. 
10 év telt el 2002 óta, és némi delejezés, mágia, vagy
sámánok közben járására megszüleik a második nagy album a ˝… is
dead˝ 2012-ben. A rajongól újra beindultak a hírre, természetesen a zenei szakma
is. A vonal továbbra is népzenei elemekkel tarkított progresszív TOOL rock,
megszurkálva modernebb hatásokkal. A kezdő ˝Dabolical˝ hozza a régen megszokott
Aebsence gyötrelmes vonalat. Péter éneke dallamvilágával itt is szívet tépő,
népdalos betétben szerelmi bánatot idéz meg. Igaz egy nyolc évvel korábban
íródott dal ami jellemében még idézi az előző album világát. A második dal
˝Circle Of Confusion˝ már más. Igazi komor téma és énekében is inkább AIC ének
dallamot juttat az eszünkbe. A kicsit vontatottabb ˝Your Murderer˝ depressziósabb énekkel és gitárokkal is magával ragadó, lehúzó. Nem egy tipikus
Aebsence darab az ˝Async˝ vagy a ˝Copillary˝ a keserű és torzított énekhang
kiemelkedik és végére groove-osabb gitárok szaggatnak. ˝Engem anyám˝ szaggatott, töredezett riffekből
áll össze, kissé káosz jellegűen, és az ének is neurotikus. Az előzőektől
sokkal rockosabb témákkal szól a ˝The Shorter Way˝. Itt is van szaggatás,
szíven szúrás. De még nyugodtabban be pörgősebb a sort követő ˝Has No Sence˝
nótájuk, kis zaklatott közép részével teljesen más jelleggel szól. Zárásnak még
egy utolsó kesergő ˝Még azt mondják˝ basszusa igazi szívdobbanásokként hat… „Még
azt mondják tiszta szívből. Még azt mondják igaz hitből. Még azt mondják
szerelemből. Még azt mondják kegyelemből.”
Nem tagadom jó kis népzenei elemekkel keményített ötvözet
van ezen az albumon is. De az UNUSUAL attitűdjét nem adták vissza számomra. Bár
lehet csak Én vártam annak folytatását. Minden esetre még meghallgatom párszor…
mert még azt mondják!
Tagok: Budai Péter - ének, Perneczky András - gitár, Liwa László - basszusgitár, Polgár Balázs - dob
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése