Álmosító ébredés, majd egy hosszú kávé után
kilépve az utcára arcodba eső csap. Mintha az égi létrákról lefelé a föld felé
rohangáló szorgos esőcseppek úgy indulnak a dallam futamok az Urania – Resorrection ’EP-t indító Open
Air rövidke nyitószámában. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy Aiwass és
kis csapata itt is, mint az eddigi Uránia anyagain egy újabb zenei-technikai
fejlődéssel magasabbra tette a mércét! Markáns, mélyre hangolt gitárok és
basszus riffek, melyek úgy dördülne, mint egy 800 lóerős Dodge Charger
motorja. Beindítóak, a fejeket kénytelen mód súlyos bólogatásra ingerlik.
Beindító, mint ahogy a szerelőlányok alá fekszenek a Charger-nek, és tolják
stonerben. Minden szám más és más, változó, de mégis összefüggő koncepció, ami egységessé
lesz ezt az 5 számos albumot. Van egy súlyos téma ami, mindig visszatér az
Urania világában, hol kissé lágyabban, hol meg dörögve, kaparósan, mint egy ˝Z.
I. L.˝ a Resorrection-ban. Ez, amolyan megkülönböztető bélyeget nyomva a
banda zenei arculatára és ez által egyedivé teszi őket. A legutolsó szám a Plutonia
olyat dörög mintha maga Odin és Zeus léptek volna rá a pedálokra, hogy
dörögjenek azok az égi szekerek.
Ezen az esős reggelen, az Urania – Resurrection
úgy eset nekem, mint kiszáradt sivatagnak a régen várt felhőszakadás. Ébredezve
magamba szívva, ereimben megduzzadva még mindig az agyamba lüktet ez az önmagában
hamisíthatatlanul jó Stoner anyag!
Mások azt mondják „Örökké nem eshet”! Én azt
mondom, ilyen hangok, dörgés mellett: Örökké Essen!
Meglepő, hogy eddig Urania-t mindig esős időben
hallgattam! Illik a zene ehhez az időjáráshoz. Közben figyeled a környezeted,
az emberek unalomba mászó arcát, az utcák mocskát, a rajta kopogó esőt, és a
napi sodródó hús-malom lüktetését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése