Kilian – Anyacsavar című ’EP-je egy olyan kiforrott, tudatosabb koncepcióra
épülő lemez, amely az 2011-es Bohém erdő anyaguknak egyenes folytatása, vagy mondhatni a második része. A tervek
szerint egy valamikor megjelenő harmadik kislemezzel fog trilógiává érni az a történet, melynek
mostani szereplői: A nők, az anya, szerelmek, eltávolodás és visszavágyódás. A
borító belsejébe is egy ehhez kapcsolódó Petőfi Sándor idézet került:
Zenéjükben egyedien keveredik a stoner, a grunge,
valamint a pszichedelikus rock nyújtotta delejesen vibráló zenei, és hangulati témák, de ugyan úgy fellelhetőek bennük a TOOL, Pearl
Jam, Godsmack és Down hatásai is. A csapatot
a Nils ex-gitárosa, Jacsó Miklós hozta össze. Hosszas keresgélés után a dobos poszton Einsenhoffer Péterrel és egy régi baráttal, egyben zenésztárssal, Bálint Áron basszusgitárossal megalapították a KILIAN névre hallgató zenekarukat. (A Kilián kelta eredetű férfinév, ami a magyar
nyelvbe latin közvetítéssel került. A jelentése tisztázatlan, talán:
szerzetes, remete, cellában lakó.) A trió felálláshoz a későbbiekben csatlakozott György Imre énekes. Ami után néhány héttel rögzítették első, négy számos bemutatkozó
kislemezüket Bohém Erdő címmel, melynek a címadó dalára videó klip is készült. Aminek története erősen kapcsolódik ehhez a bizonyos zenei-trilógia sorozathoz. De, hogy mi is ez a történet, amiről ez a
trilógia sorozat szól? Íme: „Egy kelta legenda szerint egyszer
húsvéthétfőn négy gyerek tűnt el a rengetegben. A fiúk fagyöngyért mentek az
erdőbe, hogy a Szent Kiliannak szentelt templom oltárát díszítsék vele. A négy
gyermeket sohasem találták meg.” A klip forgatásának
helyszínéül éppen olyan erdőséget szemeltek ki, amilyenben a fiúk a legenda
szerint annak idején elvesztek.
„A lyányi szív csalárd folyó csak,
Amelybe sugáraikat veték az égi csillagok...
ki ott mennyet keres elnyelik a habok"
Az Anyacsavarhoz az előző EP mintájára György Imre
frontember egy novellát is írt, (http://ujnautilus.info/gyorgy-imre-anyacsavar/) illetve a számokat ő és Jacsó Miklós gitáros
kommentálja különválasztva a dalszöveget a zenétől. Ahogy ők fogalmaztak:
- "A zene és a szöveg egyenrangúak, külön utakon is haladnak, de aztán mégis
keresztezik egymást."
A progresszívan kezdődő Bújócska című daluk egyfajta rituális Gregorián énektémával van átszőve,amelyben Imre acélos énekhangja tökéletesen kidolgozott dallamokkal játszik, és valahogy az After Crying elborult, progresszív dallamait jártatják eszembe. A dal zenei alapjai a TOOL és az Angertea jellegzetes hangulatvilágába mozognak amikbe a dobos nagyon jó ritmusú beütéseket produkál. A szöveg egyébként a Női szerelemről szól, a megmagyarázhatatlan vágyról a másik személy iránt. "A középkor remetéi és szerzetesei a cölibátus béklyójában sem tudtak
győzedelmeskedni ezen az ösztönön. A Mária-kultusz valahol pont ezt a
célt szolgálta egész Európában, az eszményi, szeplőtelen lény
szerelmes imádatát, testiség nélkül csodálni az Isteni tükörképet." Egy egyszerű groove-os, funky-jazzes témával folytatódik a Köpd arcon magad daluk, amelynek témája az önvád, valamint vita a belső énnünkel, és önmagunkkal. Van amikor az egész világból és életből eleged van, és még az Isten is messze van. Ekkor belenézel a tükörbe, és köpsz! A dalt alapját egy feszes basszus viszi végig, erre van felépítve minden. Az emlékezetes refrénbe, ami Imiből iszonyú rekesztéssel jön elő a hangja szinte már agonizálva hörög. Dogmaként folytatódik a Protézis 459 hittana. Zenei alapokból kitűnik egy alteres ˝Quimbys˝ és egy pattogósabb Rage-es (RATM) hatás, valamint egy lazább grunge-os/stoner téma. A dal mondani valója valami olyasmi témát feszeget, hogy mi történik akkor ha valaki akaratlanul is az életünk részévé válik. Rabszolgaságunkat vajon pótolhatjuk valami lelki/szív protézissel? A Szélső dal zárásként egy újabb erős köteléket szorít meg a Kilián zenei családfáján! Mind zeneileg, mind az ének játékosságából újra csak az After Crying bújik elő, némi rekesztésekkel. A szöveg ismét egy lelkünkbe örök ármányt okozó témát feszeget...Hova tartozás, és utolsó vacsora. Emberi sorsokkal könnyen tudunk azonosulni, de mi van ha magunk problémáit kell feszegetni? Feltettük-e már magunknak a kérdést: - Egyáltalán éltél? Nem csak a dal, de a zenei is több szélső hatásról tesz tanúságot. Az ének pedig dallamosságával hullámzik a hörgésbe. bedarál, szaggat, Szól a Szélső dal!
Összefoglalva: Vannak itt kemény gitár riffek, húzós groove-ok,
dübörgő basszusok és változatos énektémák amagyar nyelv sajátos, rímelős játékosságával. A zene és
szöveg a Kiliánnál valóban szoros kapcsolatban áll, melynek szerepéről a csapat így nyilatkozott: -
„Egyenrangúak, külön utakon is haladnak, de aztán mégis keresztezik
egymást.” Jöhet a folytatás!
Tagok: Bálint Áron – basszus, György Imi – ének, Jacsó Miklós –
gitár, Einsenhoffer Péter - dob
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése