Lehet, hogy kissé elfogult vagyok a kobra gyilkos, csöcs
mániás Mongooze zenekarral. De friss bandaként olyan bemutatkozó anyagot tettek
le arra a bizonyos asztalra, hogy az bárhol megállja a helyét. Zenéljük az
elejétől a végéig élvezhető az a jó fajta stoner, ami tele döggel, mocsokkal, sivatagi homokdűnék mögül felszálló füstet, ahogy annak lennie kell. De lássuk ezt a négy dalt amit Mongooze-ék
ráznak nekünk!
A nyitó Soul már egy jó adag dinamikus C.O.C.-s hatással
kezdődik. Gitárok már az első hangnál, mint ágyú dördülnek meg, igaz van bennük egy
jó adag „hc - keménymagos” alaphang, amitől csak keményebb a hangzás, és az énekes
koszos, üvöltő hangja ehhez igen jó passzol hozzá. A háttérben finom kis gitár játék
kíséri végig ezt a finom kis sivatagi lüktetést, a dal közepén egy kellemes ’70 évekbeli szólóval ami
átvált egy dühös, kemény szaggatásba. Ennek a dalnak van egy olyan feelingje,
hogy reggel a kávé mellé bekapcsolod a rádiót, és ezt várod, ez szóljon. Ezzel
induljon a nap! Freely For Life a személyes kedvencem. Sivatagos, porfelhős Kyuss témával
kezdődik, majd egy pörgős Mongooze táncba vált át. A dal belső része totál
keményebb southern metal, egy igazi fejbólogatós zene, aminek a vége be van
bolondítva keményebb bluesosan. A From Despair To Hope-ban folytatódnak
az előző dal végéről a bluesos dallamok. A gitárból szép lassan folynak ki a
füstös déli hangok, és az énekes, Bogyó hangja rekedtesen simul rá. Igazi kocsmai, sivatagi blues nóta. És végül, a Mongoose. Ohhho, kis kobrák itt aztán kapkodhatjátok a
fejeteket. Olyan talp alá valót kaptok, hogy ti is bepörögtök és saját
farkatokba haraptok. Harapós gitárral kezdődik az utolsó dal, ami alatt igazán
jól pattognak a dobok. Ez egy fajta Mongooze induló is lehetne.
Ez a kibaszott Mongooze!
Kapcsolódó Mongooze interjúm: Mongooze – Egy kobragyilkos, whiskey pusztító, sivatagi Mongooze banda Móvárról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése