Az ókori Egyiptomban, valamint az egyiptomi mitológiában
fontos szerepet tulajdonítottak a Napnak, mint Istennek, szimbólumnak és kultusznak.
Az Eclipse Of The Sun kifejezés napfogyatkozást jelent. Szimbolizálva ezzel Rá
Isten útját, aki nap, mint nap, útra kelve az égbolton áthajózik az éjszakába, hogy
újjászülethessen az alvilágból a kelő hajnali nap sugaraival.
A székesfehérvári Eclipse
Of The Sun zenekar epikus/doom zenéje az egyiptomi mitológiával, és
tradicionális hangjegyekben formálódott modern felfogású hangszeres, durvább,
néha hörgős misztikus ének témáival és szimfonikus betétekkel tarkított zenei
előadásmódja egyedülálló. Egy olyan sajátos zenei stílust teremtettek, amit nem
sokan művelnek. Nem, hogy hoazánkban, de a külföldi zenei érában hasonlót is csak
a kemény vonalas death metálban utazó Nile zenekar, illetve annak zeneszerzője
Karl Sanders tradicionális hangvételű szóló albumainl ehet hallani. A zenekar
története 2008-ra nyúlik vissza, amikor Kántor György – basszer, Sövény Gergő –
gitáros és Bagi László dobos megalapították az akkor még death metalt játszó
rövid életű Duath zenekarukat. 2009-ben csatlakozott hozzájuk a jelenlegi
énekesük, Szőllősi Dániel, aki érkezésével átformálta a zenekar hangzását és
stílusát is, így egyértelművé vált a névváltás: Eclipse Of The Sun. 2010-ben
újabb taggal bővült ki a csapat, Fekete Zoltán gitárossal. Innentől kezdve
elkezdődött a komoly dalszerzés, szövegírás, próbák, melynek eredménye egy öt
számos demó lett Eclipse Of The Sun címmel, mely átfogóan jellemezte a zenekar
kialakult sokrétegű kompozícióját, a doom/power, keleties, egyiptomi dallamait.
(a demó elkészülése után, Sövény Gergő távozott a zenekarból, majd a későbbiekben
dobos poszton is változás történik Várkonyi Róbert személyében) Ennek egyenes
folytatása a 2012-es Symbols ’EP mely egy olyan ősi
világba kalauzol el minket hangulatával ahol napi csoda az élet és misztikum,
ami nem más, mint maga a Nap.
Az Eclipse Of The Sun
demó a keleties íz világgal átszőtt Duath intro-val indul, amire a
hasonló hangulatú Ehnaton középtempós doom/power alapú riffjei és darkos
billentyűk témái érkeznek, különös atmoszférát adva ezzel a dalnak.
Szöllősi Dani éneke erősen emlékeztet a Solitude Aeturnus, vagy
Candlemass ének dallamaira. Hangjában mélyet merítve a doom ős Istenek
hatásaiból, felpezsdítve némi mélyebb hörgős, néha darkwaves hullámokkal.
Egy királyi ceremóniát idéz fel a Nílus völgyében a szintén keleties
hangú Nectar. Közepén a gitár mágikus szólója hipnotikusan hat és ezzel
a hatással csak delejezi a már említett keleties témákat, és sulykoló témák
elegyét. Akusztikus gitárral kezdődik a szomorú hangulatú Masquerad
ami a nehéz riffek és billentyűk
belépését követően, egy dallamos énekkel és
hörgéssel fűszerzett doom eposszá terebélyesedik ki. Utolsó dal a Talisman
egy ólomsúlyos doomal kezdődik majd átvált erősen power metálos riffbe. Az ének
néha death metalosan be-behörög, de inkább a dallamok uralkodnak benne.
Dinamikus és izgalommal teli, misztikus nóták sorakoznak ezen a demón.
Symbols
’EP-t nyitó Blinding Darkness már az első hangoktól hozza a keleties gitárokat,
amikre feszesen jönnek a doom/power riffek. Valóban a demó egyenes folyatatása lett
ez az ’EP. A keleties gitártémák, harmóniák, a súlyos sűrű riffek, aposztrofált
védjegyévé váltak a zenekarnak. Az ének szárnyaló, és a mélyebb doomosabb
hangszínek is érezhetőek benne. Szívbemarkoló, szomorú zongorával és akusztikus
gitárral veszi kezdetét a balladás Roads. Mint egy ősi ima, amit csak a
beavatottak suttoghatnak Ré fülébe. Dani hangjától a hideg futkos az ember
hátán, főleg a Lacrimosa-s ének dallam hallatán melyhez közepe tájon beszáll
egy torzított gitár és gyönyörű szólóval koronázza meg a dalt. Az ezt követő
Collide az ’EP legsúlyosabb felvétele lett. Előtör belőle a már ősidők
óta bezárt death metálos hatás, amit alá támaszt egy jó adag szaggatott gitár
riff. Ez a kompozíció merészen modern metál hatásokat is tükröz, ugyan
akkor jó adag akusztikus tartalma is van. Bónuszként a Roads akusztikus verziója
zárja az anyagot mely ilyen formában még borongósabb, fájdalmasabb, és inkább a
német folkos dark- wave zenéket idézi elém.
Nem vitás az Eclipse
of the Sun a jelen magyar underground színtér egyik legtehetségesebb,
legkreatívabb bandája, amit az utóbbi időkben hallottam. Csak ajánlani tudom
őket, és remélem, hogy mihamarabb jön egy nagyobb albumuk is. Aminek
munkálataihoz, ha jól tudom már hozzá is láttak a srácok. Elmondásuk szerint: -
„Stílusban igyekszünk a Symbols 'EP világát továbbvinni – nem véletlenül került
fel az anyagra a Blinding Darkness című dalunk. Bár a végső stúdiómunkálatok
még jócskán odébb vannak. A lemez előreláthatólag koncept anyag lesz, egy Dan
Ibiru nevű fiatalember története, akit, kihasználva hatalmas politikai
befolyását, sötét célokra akarnak felhasználni rendkívül kétes túlvilági erőit.
A sztori alapvető etikai kérdéseket feszeget majd, sajnos rendkívül időszerűen.
A lemezen körülbelül nyolc-tíz dal kap majd helyet, ami úgy véljük, a mai
zenehallgatási szokásokhoz igazodva pont elegendő lesz.”
A zenekar a 2013.-as VII. Éter fesztiválon, közel 40 induló zenekar közül a a 2. helyezést érte el! Gratulációk!
Tagok: Szöllősi
Dániel - gitár, ének, Fekete Zoltán – gitár, Kantár György – basszus, Várkonyi
Róbert – dob
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése